A táncoktatásunk célja a mûveltség olyan értékeinek továbbadása, amelyek mindennapi életünket színesebbé, gazdagabbá, emberibbé tehetik. A táncstílusok közül Magyarországon a társastánc oktatásának vannak a legrégebbi hagyományai. A társastánc egy gyûjtõfogalom, mely egy közösség szórakozását szolgáló páros vagy csoportos táncait foglalja magába.
Óráinkon nagy hangsúlyt kap a klasszikus tánciskolai anyag, valamint a német ADTV tánctanárai által kidolgozott, egész Európában elfogadott és oktatott Világtánc-program anyaga. Ennek köszönhetõen a tanfolyam elvégzését követõen Európa bármely országában bátran táncra perdülhetsz, hiszen az ott tanult "táncos palánták" is hasonló tematika és elvek mentén tanultak táncolni. Lássunk néhányat ezek közül, melyekkel biztosan megismerkedhetsz a Bailando Tánc Stúdió társastánc tanfolyamain.
A legegyszerûbb és legkönnyebben elsajátítható táncok egyike. Egyszerûségének és alaplépéseinek köszönhetõen a legtöbb zenére alkalmazható. Könnyen díszíthetõ olyan látványos elemekkel, melyek elsajátítása abszolút magabiztosságot nyújt bármilyen táncparketten.
A bécsi keringõ a legnagyobb hagyományokkal rendelkezõ társastánc, gyökereit kutatva egészen a 12-13. századig visszamehetünk. Neve a német "waltzen" (forogni, keringeni) szóból származik, melyet a bécsiek "walzer" néven népszerûsítettek. A tánc a gyors, egyenletes, szárnyaló, teret betöltõ lépésekben és forgásokban fejezõdik ki. Népszerûsége a 19. század második felében emelkedett csúcsára a Strauss család által komponált bécsi keringõk hihetetlen közkedveltségével. 1951-tõl hivatalosan is a versenytánc program részét képezi.
A tangó nemzetközileg elterjedt társastánc és zenei stílus. Ritmusa általában két- vagy négynegyedes, de létezik háromnegyedes is. A tangó eredete igen vitatott, de egy biztos, hogy társastánccá a 20. század elején vált Argentínában. Európában elõször Párizsban jelent meg 1907-ben. Sokáig tiltott tánc volt "ízléstelen stílusa" miatt, mára azonban nincs olyan tánciskola, ahol ne tanítanák. A klasszikus vagy modern tangó végsõ formáját 1922-ben érte el a Londonban tartott Tangó Konferencián. Napjainkban kétféle tangóval találkozhatunk; a klasszikus tangóval a standard táncversenyeken, valamint az Argentin tangóval a divattáncversenyeken.
A rock and roll zenei stílus és tánc, az 1940-es évek végén alakult ki. A rock and roll, mint tánc a boogie-woogie és a Lindy Hop swing elemeibõl jött létre. Angol tánctanárok a rock&roll "megszelídítésével" alkották meg a versenytánc egyik legnépszerûbb latin táncát, a szalonképes rock&roll-t, vagyis a jive-ot, amely bevonulhatott az elõkelõ báltermekbe és a világtánc-programba. Fénykora idején ez a stílus Magyarországon nem terjedhetett el az akkori nyugatellenes politikai viszonyok miatt, de az 1980-as évek elejének nosztalgiahulláma hazánkban is divatba hozta a rock and rollt, elsõsorban a Hungária, Dolly Roll, Kovács Kati, Fenyõ Miklós és Komár László révén.
A cha-cha-cha a Kubából származó táncok családjába tartozik, egyike a legkedveltebb latin-amerikai társastáncoknak. A rumbából és a mambóból alakult ki, így azok változatának tekinthetõ. Kitalálója egy havannai zenész, Enrique Jorrin volt, aki 1953-ban alkotta meg a cha-cha-chát. Észak-Amerikában hamar az elsõszámú divattánc lett, de 1957-tõl Németországban is elterjedt. A cha-cha-cha hamar népszerû lett a tánciskolákban világos, tiszta ritmusának, a változatos és derûs figuráinak köszönhetõen. A versenyprogramba 1961-ben vették fel, mint negyedik latin-amerikai táncot. A cha-cha-cha minden korosztályban az egyik legkedveltebb tánc, hiszen szórakoztatóan kihívó, kacér flörttel kísért tánc.
A rumba eredetileg több kubai páros tánc gyûjtõneve volt, jelentése egyszerre ünnep és tánc. Zenéjét vagy lassan játsszák, mint az Európában népszerûvé vált rumba-bolerót, vagy gyorsabban, mint a rumba-guarachát és a kubai rumbát. A kétféle zene kétféle alaplépés kialakulását eredményezte (kubai alaplépés, négyszög alaplépés). A kettõ közül inkább a kubai alaplépés terjedt el, mert a versenytáncosok többsége ezt a stílust táncolta. Óráinkon mind a kétféle alaplépéssel foglalkozunk. Kezdõ tanfolyamainkon a négyszögrumbát sajátíthatjátok el, majd a magasabb szintû tanfolyamokon megismerhetitek a versenytánc programnak megfelelõ lépéseket is. A rumba az izzó szerelmi udvarlás tánca. A nemek párharcában a nõ az elutasítás és az odaadás, a férfi a vonzódás és a függetlenség között ingadozik, így nem véletlen, hogy a rumba a leghangulatosabb, legérzelmesebb táncok egyike.
A szamba afrikai eredetû, õsi népi tánc, amely a rabszolga-kereskedés útján jutott el Brazíliába. Szaggatott, rövid mozdulatai a megbilincselt rabszolgák mozgását jelképezik, azt hogy még tánc közben sem tudtak láncaiktól megszabadulni. Rio de Janeiróban és Sao Pauloban terjedt el leginkább, ahol a karneválok elengedhetetlen kelléke a szamba ritmus. 1910 körül került Európába, de csak 1948-49 táján ért el nagyobb népszerûséget a tánciskolákban. 1959-tõl vették fel a latin-amerikai táncok versenyprogramjába, de ezzel egyidejûleg át is alakult. Ma már jelentõs különbség van a Brazíliában táncolt szamba és az európai szamba között. Ami azonban közös: a karneváli hangulat, a túlcsorduló boldogság és a kirobbanó életöröm.
A csárdás hagyományos magyar néptánc (az elnevezés a csárda szóból ered, melynek jelentése: kocsma). A magyar táncstílus megtestesítõje, amiben büszke tartású férfi táncosok külön-külön rögtönöznek, szét- és összedobbantva lábaikat, majd a férfiak a nõkkel párban forognak. Magyarországról származik, és a cigányzenészeknek köszönhetõen népszerû lett a környezõ területeken is: a Vajdaságban, Szlovéniában, Horvátországban, Kárpátalján, Morvaországban, a bánáti bolgároknál. Kialakulása a 18. századi magyar verbunkosig vezethetõ vissza, mely sorozási tánc volt a magyar hadseregben. A csárdást a ritmus váltakozása, variálása teszi jellegzetessé: a lassú vezeti be és a vidám, nagyon gyors tempójú friss fejezi be. Számos más variáció van, melyeket ritka csárdásnak, sûrû csárdásnak és szökõs csárdásnak neveznek. A zene lüktetõ, szinkópált 2/4 vagy 4/4 ritmusú. A csárdás páros tánc, a férfi és nõ legtöbbször összekapaszkodik. Amikor mégis különválnak, csalogatásnak nevezzük, ezt fõleg az erõfitogtatás, incselgés tölti ki.